Egy jól kivitelezett homlokzati hőszigetelő rendszer alkalmazásával energiát és ezzel pénzt takarítunk meg. Emellett védjük a környezetünket a kisebb energiafelhasználással és a kevesebb károsanyag-kibocsátással.

Egy épület hőveszteségének mintegy 30%-a a falakon, 25-30% a tetőn, 12-25% pedig az ablakokon távozik. A padlón, a födémen további 10-15% megy el, a maradék pedig a kéményen át. Mindebből az következik, hogy a teljes körű felújítás esetén nem elég csak a homlokzatot szigetelni, hanem a tetőt és a födémeket is szigetelni kell, a nyílászárókat pedig korszerűre kell cserélni, mert csak így érhető el látványos energiamegtakarítás.

Vegyük a legtipikusabb hazai példát. A 60-as, 70-es években épült családi házak teherhordó külső falai B30-as falazóblokkból készültek. E falak hőátbocsátási tényezője, (U-értéke) 1,3 W/m2K.

Egy ilyen ház fűtési költségét az egyszerűség kedvéért egy fűtési szezonban 100 ezer forintnak véve azt tapasztaljuk, hogy a falakon át 30 000 forint "távozik", miután a fellépő hőveszteség a teljes veszteség 30%-a. Ha erre a falra 8 cm vastagságú hőszigetelést teszünk, akkor az U-érték 0,5 lesz.

Ezzel a fűtési veszteség 11 540 forintra mérséklődik, azaz 18 460 forint marad a zsebünkben fűtési szezononként. A falak hőveszteségét ezzel mintegy 60%-kal csökkentette a hőszigetelés. Ami a megtérülést illeti, a viszonylag rosszul hőszigetelő falazatok esetében (amelyek U-értéke nagyobb mint 1,0-1,2 W/m2K) az utólagos hőszigetelés hat-nyolc év alatt megtérül.

Természetesen, minél jobban hőszigetel a fal, annál kisebb megtakarítást tudunk elérni utólagos szigeteléssel, ezért ilyenkor a megtérülési idő nő.